Hó hó hó Dzsingeel !!

Tegnap elmentem vacsorázni a plázába (mint egy igazi városi), és persze már csingett-csengett a mejnsztrím (fõsodrat) által a közelgõ ünnephez társított ugi-bugi… és ráállva a ritmusra élveztem 😃, majd mintha hallottam volna a szigorú közvéleményt „Korai! Hagyd abba, légy méltóságteljes ember és annak jól meghatározott/megengedett idején hangolódj csak erre…”

Mire, az õ szintjén lévõ bennsõm õszintén kijelenti önelégülten – de jó értelemben önelégülten -, hogy nekem nem is ez a valódi, az ünnephez tartozó dallamom vagy érzésem… hogy annál sokkal több szokott jönni. Másra és annál sokkal többre hangolódom rá a megemlékezés, az ünneplés által, nameg a természet járásában is a sötétségbõl a fényre való átbillenésnek az érzése eredetibb… nem talál azzal, ami ott szólt. Cseppet sem ugyanaz!

Úgyhogy nyugodtan mentem tovább és sok jó arccal találkoztam, amíg sikerült megtalálni a kedvemre való vacsorát. Finom volt és a ritmus sem ártott… ráébresztett, hogy kevés ahhoz képest és nem is tud elrontani semmit…  Ráébresztett, hogy véssem az eszembe hitemet és ne tartogassam félve azt a cseppnyi kis dzsinget vagy „fényeket” az ünnepre, azt gondolván, hogy nekem majd csak annyi jár ki az egészből, ezért azt gondosan és felelõségteljesen meg kell õrizzem arra, mert hanem nem lesz karacsony.

Hiszen szellemben minden nap a fény jelenlétének, a mennybolt világosságának, Napatyánk égõ jelenlétében vagyok… Jézus már rég megszületett és feltámadt (a szívemben is) és azóta is itt trónól, itt székel… A Földön is egyre hosszabbak lesznek a nappalok… Ez egy szép hasonlóság azzal, hogy megszületett.