A kegyelmi igazság ereje – 1. Rész

Köszöntöm a tisztes olvasókat!

Az örömhír üzenetét, tehát annak mondanivalóját fogom megosztani most. Isten jelenlétéből jövök és azzal a gondolattal küldött ide engemet, hogy a hit ajándákát fogja megadni sokatoknak és én legyek ennek szószólója az ő dicsőségében. Ez a hit kegyelemre nyúlik vissza. A kegyelmet, Isten nem emberi irgalmassághoz hasonlóan adja, hanem kedvesen és örömmel. Ezt az ajánlatot, a hit ajándékat elég sokszor visszautasítottuk, de nem olyan helyzetekben, ami elsőre eszünkbe jutott, hanem a mindennapok egyszerüségében zajló halk bennsőséges fohászkodásainkban… Ez pedig abból adódott, hogy azt hisszük, hogy ő közvetlenül mindig vallásos keretekben jelentkezik, holott abból már szinte teljesen kiszorítottuk okoskodásainkkal és azokkal a korlátokkal amiket szabunk neki… s mikor a hétköznapokban sikerül neki megnyerni figyelmünket, akkor meg egy dolog akadályoz meg abban, hogy vele azonosítsuk a pillanatot: a hamis Istenkép, az ismeret hiánya, és leginkább a téves ismeretek sokasága. A cselekedeteinkre szoruló, megfelelési kényszer, egy kötelesség terhe, egy a sok közül amit nyughatatlanúl lekell tudjunk, hogy mehessünk tovább… anélkül, hogy észrevennénk, hogy ezekkel csak ugyanoda jutunk, ahonnan ismét ezeket fogjuk tenni – és ez mindenkire érvényes aki a földön szuszog. Ez sem nekünk, sem környezetünknek, sem Istennel szemben nem biztosít ez egy kiegyensúlyozott életet, és nem tanuskodik arról, hogy Keresztyények, azaz Krisztus követők, Krisztus utánzók lennénk… Azt nem is lehet csak úgy, hogy belekereszteltek egy vallásba, vagy elvégeztem több száz kúrzust… Esetleg világi ideológiákat követek és mellőzöm a vallásos gondolkodást, gondolván, hogy ezzel már jóval elébb vagyok… Ezek mind segíthetnek. Az is, hogy egy adott vallás kereteibe vagy egy helyes magatartása neveltek, ahogy a Példabeszédek 22:6 is mondja: Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megörekszik sem távolodik el majd attól. A kúrzusok és önszorgalom mindenképp hasznos és fejleszt. Személyesen merem vallani, hogy az is pozitív ha valaki felhagy a vallásossággal és az élet igazolja, mint egy jó üzlet ember, aki sok hívőnek teremt munkalehetőséget, pusztán csak abból, hogy abbahagyta a nyavalygást és a tettek mezejére lépett. 1 Timóteus 5:8-ban Isten tisztán kijelenti, hogy az a vallásos ember aki övéiről nem tud gondot viselni, az rosszabb mint egy hitetlen. Szóval a beleszületés, a szemináriumok, vagy a vallás mellőzése még mindig nem jelent hitet. Sok esetben ezek kielégítik saját elépzeléseinket, magyarán becsapnak és legtöbb esetben tisztában vagyunk ezzel de későre győzzük meg magunkat arról, hogy az egyetlen kiút az az, hogy egyszerüen és őszintén csak kinyílvánítani a tiszta szándékot, hogy Szeretném és várni a sült galambot. Ebben az esetben működik és nem is nagyon van más megoldás erre. A szellemvilág komoly erőfeszítéseket tett ahhoz, hogy legyen alkalom erre. De nagyon érzékeny pillanat mely sok irányból sebezhető, a téves szokások és felületes tudás gátat szabhat az ajándék kicsomagolása közben… Az a lelkület, azok a gondolatok, amivel átvesszük és ami addig történik bennünk amíg kicsomagoljuk ezt az ajándékot azok meghatározzák, hogy hogyan tekintünk a kapott ajándékra, minek fogjuk azt vélni. Ezért nem csak a szavak útján és egymagam állok itt és most, hanem a Szentlélekkel felkenve jelekkel és csodákkal. Jelek és csodák alatt ezúttal elsősorban lelkiekre célzok. Mikor valakivel együtt töltünk akár egy 10 percet is, attól függetlenűl, hogy miről s mit beszéltünk áttud ívelni, áthathat a személy bennseje. Ilyen az mikor a Szentírást olvassuk, talán sokszor úgy, hogy nem értjük, vagy ha az egyszerübb történeteket olvasgatjuk, és nem figyelünk fel semmi nagy dologra, de mivel a társalgó társ maga Isten, ezért attól függetlenűl is, hogy csak úgy átszaladtunk tegyük fel Jakab levelén vagy az egyik evangéliumon, mégis átjár egy jó érzés. A beszélgető társ személye. Az hogy rá figyeltünk, egy fél órát eltöltöttünk vele, ha nem is az amiről beszéltünk, hanem a személye és annak lelkülete, sőt érzése elkísér… Vagy mikor egy kiváló lélekkel rendelkező emberrel 2 egyszerü szót váltunk, és utána egész napra erővel feltöltve nézünk szembe a dolgokkal. Még akkor is hogyha folyamatosan háborgunk és elégedetlenkedünk, csúfondároskodunk magunkba, még úgyis… mit tesz a napnak 2-3 felhő? Semmi az neki. Sok ember sokkal több, mint amit pusztán az 5 érzékkel felfoghatnánk. A hit pedig nem az 5 érzékben, amit a biblia testiségnek fordít, a hit nem a testiségben nyerhető el. Mert ha ez lenne a helyzet, ha ez lenne az igazság, hogy a hit az 5 érzék útján átadható vagy lelhető, akkor hogyan magyarázzuk azt, hogy Jézus valóságos jelenléte, testi jelenlétében azt mondja Péternek, hogy nem hús és vér vezetett rá téged erre a felismerésre, nem én, nem ez amit látsz belőllem, hanem az ÉN mennyei Atyám. És egyértelmű, hogy Jézus nem alacsonyította le ezt azután sem hús vér emberre, vagy Isten őrizz tárgyakra, hanem arra a felismerésre… kinyilatkoztatásra építette fel anyaszentegyházát. Ott volt ő személyesen húsvér testben, és nem azt mondta hogy ez az én testem az ami miatt felismertél engem Péter, mint Krisztus Jézus, hanem az Atya kijelentése az, amiben felismertél engem. Ami egy kőszikla szilárdságú meggyőződés; erre mondjuk hogy szentül megvan győződve, hogy az igaz. És ott történik valami… valami nagyon nagy. Ritkán használom a nagy, és főképp a nagyon nagy jelzőt, de ez az amire illik a nagyon nagyot mondani. Valami nagyon nagy történik akkor mikor az Atya egy Anyagi testben lévő Atyafinak kijelenti önmagát, mint az aki megjelent Krisztus, Jézusban. Egy pillanat alatt egyesíti és fiával egyetembe hozza, újjá szüli a hit ajádékával megajándékozva. A hit 2 ízben adatik és szeretetteljesen, ami alatt azt értem, hogy szabad akaratot nem hág át. Nem erőszakol magába, nem mondja azt, hogy te már elfogadtad ezt, mikor még nem is voltál tudatos (csecsemő korodban), hanem az első íz az az, miben felcsillan bennünk, hogy ez az ige lényegében Isten és valóságos, de nem látható, nem hallható, nem érezhető illat vagy tappintás és nem íz által jött, hanem valami magasztosabbat nyitott meg, ami ráhat ugyan az 5 érzékemre sokkal inkább mint én hatok rá az 5 érzékben toporzékolva… Ez a felismerés. Mikor rájön az ember, hogy mit jelent, az hogy ÉN VAGYOK. Hogy milyen vagyok Jézusban és ki tekint rám. És itt van egy teljes szabadság, amiben lehet dönteni, azért teljes ez a szabadság, mert ezt a döntést az 5 érzék nem befolyásolhatja már. Másodíziglen, vagy másod ízben -jobban mondva- pedig a hitnek az a része adódik ami tartalmaz mindent, mint egy romolhatatlan és kudarcra nem képes mag. A hit azon mértéke adódik, ajándékozódik ami Jézusban is volt, míg itt járt a földön… Tehát hogy jobban el tudjuk képzelni: kapunk egy ajándék csomagot, ami kegyelembe, kedvességbe és ajándékozó örömébe van csomagolva, ezt kibontjuk és meglátjuk, hogy mi van benne, majd eldöntjük, hogy elfogadjuk-e. És mivel nem befolyásol semmi, és önmagunk igaz valója ébred fel, már csak attól, hogy rápillantunk a hitre több mint valószínű, hogy elfogadjuk. És itt jön az érdekes része: az elfogadással, a döntéssel, elfogadjuk azt az igaz valónkat aki felébredt, aki ráébredt arra hogy Isten szemében ki ő és ezzel az előző életünk, az előző énünk meghal. Mint egy ajándék esetében is, például egy jó könyvet ha kapunk, rápillantunk a tárgyra és a címére, már tudjuk, hogy miaz, és azt is tudjuk, hogy mindent tartalmaz ami az ajándékhoz jár, annak teljes mértéke van ott, de a kaland egy folyamat lesz, amiben felfedezzük mindazt a jót ami már bennünk van, mert ez a könyv az életünk könyve Isten szerkesztésében. És adott mellé munkafüzetet is, amiben gyakorolhatjuk, megvizsgálhatjuk értelmünket a könyvben olvasottakról, adott hangos könyvet is, CD-t, USB-ét, nameg a ceruza s a pix, a golyós toll utánzat… s mindent ami ahhoz kell, hogy valóra váltsuk, érvénybe léptessük, átáljunk abba a helyzetbe, ahol már győztesen nézünk szembe mindennel – több mint győztes… ez azt jelenti, több mint győztes, aki úgy győzött, hogy nem harcolt… veszteg ült és tudta, hogy Én Vagyok Isten, ő az aki harcol értem.

Ha téged is meggyőzött, azaz ha megadta a bennső felismerést az Atya a mennyből, miszerint Ő Jézusban jelent meg a maga teljességében testileg és hitedet szeretnéd elfogadni, az által, hogy megvallod, hogy már a tied és nem adod vissza, akkor köszönjünk meg együtt ezt neki:  Atyánk, köszönjük a hit ajándékát, üdvösségünk teljességének biztosítékát. Hisszük, elsem hisszük, de hisszük, hogy Jézus a te egyszülött fiad a Krisztus, az ÚR, akinek Lelke van mostantól bennünk, akit Ő kilehelt mondván: Elvégeztetett. Ez így van. Így ám….en.

Az az Öröm ami most a mennyből a földre ér az elmgyarázhatatlan… de talán az örvendek megszemélyesítve kifejezheti. Hallatszik a sok JAAAAAAAA – ez ilyen egyszerü is tud lenni… Ez az egyszerüség nagyon összetett és terebélyesen szépre kibontakozó, kinyíló világot, virágot származtat… és tudom, hogy Isten végre hajt mindent az Ő fiának eljövetele előtt… amire még várhatunk egy kicsit… mert azt mondja a Szentírásban, hogy egy érett menyasszonyhoz jön a vőlegény, nem egy pisis leánykához… mostmár a végidők végét éljük… de ezt a végidős storit helyrekell tenni azzal, hogy 2000 éve, a feltámadás óta tartanak a végidők… Istennek egy két ezer év nem hosszú… Most, hogy az Isteni természet részeseivé lettünk és megistenültünk, lényünk egyharmada, teljes mértékben, faltól falig szentlélek érzékelhetjük a Lélek idejét és a fölösleges időt… A végidők végét éljük viszont, de e körül ismét helytelen a köztudat értelme… az apokalipszis nem világ végét jelent, ez egy görög szó, ami felfedezést, olyan értelemben hogy felfedést, megmutatást, megjelenést, kinyilatkoztatást jelent éspedig Jézus személyének megjelenését, amit nem lehet világ végének nevezni semmi képpen sem, mert ő az élet Istene és nem mellesleg Királyságának sosem lesz vége, de sokan fognak, nagyon sokan elveszni az ő megjelenése által, azzal a világgal együtt ami ellene szegül, aminek viszont vége lesz… Lesz egy világnak vége, de ha már most az örök életben vagy, ami nem a közismert halál után kezdődik, akkor annak a világnak nem lesz vége amiben mi vagyunk. Erre most nem térek ki, mert tejcsi papán elő keresztyényeknek még sok lenne, és most van egy menünk amit szép sorjába elfogyasztünk.

A kegyelmi igazság ereje. Ezen a címen. A kegyelmi igazságnak az erejéről akarok tanítani most, mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy mindazok kik benne hisznek el NE vesszenek, hanem örök életük legyen. Nem a halál után, hanem éltükben örök életük legyen. János 3:16. És az bőségben legyen. Az örök nem csak egy időjelző, hanem egyidejüleg azt is jelenti, hogy igaz. A hitben megvagyunk igazítva, Isten igazsága vagyunk. Isten egyértelmű, tiszta véleménye, igazságossága vagyunk. Próbáljátok megérteni az igazságosság másik jelentését is, nem csak azt a pattogó…. pattogó…. na!

Krisztus, amúgy sikeres küldetését, a keresztények ellehetetlenítik, azzal, hogy nem engedik számukra működésbe, érvénybe küldetésének sikerét. Magyarán észrevétlenűl is visszautasítják a kegyelmet és kínlódnak önigazultságra jutni a nyughatatlanságig, cselekedeteik által… Isten szeret. Szeretetén semmi sem változtat. Nem tudsz tenni semmit azért, hogy jobban szeressen, és végképp semmit sem tehetsz, hogy kevésbé szeressen. Feltétel nélküli szeretetéről és kedvességéről szól az élet. 2Kor 5:14 Krisztus szeretete szorongat minket. A szeretetben le kell mondani a csere-bere mentalitásról és megtapasztalni, hogy a kegyelem törvénye jóval inkább felszabadít a bűntudatból és az abból eredő tévelygésből, mint a megfelelések… Isten az imént létrehozott egy olyan személyt, aki valóságos szentségben és teljes igazságban lett teremtve. Aki teljesen megfelel neki és önmagának. Efézus 4:24: …Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Amit most lélekben kezdtetek el, abban továbbra is lélekben járjátok, főképp hitet szerkesztő hallás és olvasás révén. Benneteket önmagába fogadott.

A viszontlátásig…