Egy figyelmet méltatott vészharang. Mégiscsak lehet! …pedig azt hittem már nem. Tévedtem.

Mi a legfőbb gond ma, a gazdaságilag fejlett országokban❓
És azzal a gonddal járó még nagyobb gond meg miaz ⁉️

Az emberek többnyire csak érzéki, testi, anyagi, érzelmi, vagy akár túl-lelkizett tevékenységekben fürdenek folyamatosan, és ezzel tartják fenn, vagy legalábbis próbálják fenntartani a bennső békét, a lelki egyensúlyt is… a mentális stabilitást ahogy a szakirodalom említi.  Holott ezekkel sosem lehetett azt még elérni sem, nemhogy megtartani. Viszont csak most jön az egekbekiáltó gond, az előzőnek a közvetlen következménye:

De még mielőtt saját szavaimmal is rátérek, először Jézus szavait hallgassuk meg, János evangéliomának 4. fejezetének a 13-as verséből olvashatjuk  -ezt már a szóban forgó gond megakadályozhatta volna, de most valamiért nem sikerül nekije.

Jézus így válaszolt: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

Jelen kontextusba helyezve, mellékesen, akár ez is érthető a fenti igerészből: aki csak betüket olvas és az Értelem Lelkére nem figyel, az ismét megszomjazik.

A sok fészibükk sztori (még azok is amiket néha én teszek közzé, de azért ügyelek…) és a globalizmus előkészületi hatásai -de ezek mind döntéseinktől függenek- olyannyira lerövidítették szellemi képességünket, hogy aligha tudunk 2 másodpercnél hosszabbra nyújtani egy pillanatot, amiben egy dologra figyelünk, de figyelünk, 🎵 úgy hogy ha olvassuk akkor eggyé olvadunk azzal amit olvasunk, hogyha hallgatjuk, akkor értjük is, s az pedig, hogy elmélkedjünk is rajta, ízlelgessük, utólag legalább egy tucat AHA! HEURÉKA! kinyilatkoztatás is érjen minket, hogy a világosság kivirágozzék bennünk az már nehéz, főleg, hogyha egy jól be- és lejáratott Szentírási részről van szó, aminek értelmezéséről (értelmének megszerzéséről) megengedjük magunknak, hogy teljesen leszoktasson a föld ura, a világ Istene, és ehhez elég egy felületes tovább görgetés legtöbbször.

Nem lehet vészharangot kongatni sem, mert az már mindhiába lenne… a tömeg megszokta, hogy a farkasok fel-fel falnak néha egyet-kettőt (ha még egyáltalán ezt észrevehetjük)… nem szabad ezt sem, és azt sem… de már nem is tiltják látszólag, mert idomítva vagyunk rá és magunktól nem tesszük azt amit a Lélek sugall.

Másfelől meg komolyan vesszük a hiábavalósághoz, a butasághoz és a hüyeséghez való ragaszkodásunkat, az értéktelen életet és emberhez nem méltó állapotokat és magatartást, viselkedést. Izületeinkbe és zsigereinkbe van égetve nyomatékosan, hogy nekünk folytatni kell a rabszolgaságot holnap reggel is, hogy képzeled hogy te megállsz egy percre és értékes pillanatokat élsz?  Ciki!! Fejezd be… úgyse figyel senki rád 😆

Világméretű depressziót jósol több irányzat is. Spirituális, Tudományos, de még a Politikai szervezetek is emlegetik. Van-e ellenszer? Olyan ami teljesen kizárja ezt a mi életünkből, és hosszútávra, sőt egyszer s mindenkorra ellenállóvá tesz minket?  Szerintem van. (Sőt a magam részéről biztos vagyok benne.)

Minden fogalmat először szeretek megérteni, feldarabolni és szeletenként megemészteni jelentésüket. Fontosnak tartom megérteni a nyelvet, főleg ha egy ilyen adatott, melynek szerkezeti felépítése rendkívüli, ragozó nyelv. Viszont a de-presszió nem magyar szó. Nyomás vesztést, nyomástalanságot jelent idegenül.  Furcsa nem?! Gondolnánk, hogy pont az ellenkezője, hiszen olyankor általában nyomás alatt vagyunk, sztresszben…

Bennső nyomás vesztésre utal, mint egy gumikerék, mely túlságosan lágy, kevés belső nyomással rendelkezik, ahhoz, hogy szembenézzen a külső nyomásokkal.  [de-fosztóképző;  presszió-nyomás]   És ez nem csak szórakozás, vagy szójáték, hanem segíthet kezelni a gondot, a megértés révén.

Másadik lépésben, ha már értem is, amiről szélbe’szélgetek, akkor megvizsgálnám, hogy mi okozza legtöbb esetben ezt a bennső nyomaték-, bennső erővesztést?  A legáltalánosabb forrásai a helytelen gondolkodás, aggódás, céltévesztettség, céltalanság, ilyen-olyan testi/lelki/kapcsolati hiányok, szűkségek, Omega-3 hiány, helytelen táplálkozás, érdektelenség, a mai világ nehézségei, stb… de mindezek közül a gondolkodás mód az ami talán a fő gondot okozza, és ebből indúlhat ki a többi is.

Harmadik lépésben, ha már feltérképeztem a kórokozókot, akkor természetesen valódi megoldásokra kell törekedni, valódi segítséghez érdemes folyamodni! A kiegyensúlyozott táplálkozásról írtam egy 15 perces, nagyon informatív és hasznos cikket (ami ide kattintva letölthető PDF-ben), de most inkább a gondolkodás mód esetleges javítási lehetőségeivel foglalkozzunk itt.

A minap olvastam, hogy a „21. század analfabétái nem azok lesznek akik nem tudnak írni-olvasni, hanem azok, akik nemtudnak tanulni, elfelejteni (szószerinti fordításban: vissza tanúlni / leszokni) és újratanulni.”
–  Alvin Toffler

Kép forrása: facebook newsfeed

Nem nagy durranás, de azért van egy hasznos értelmezhetősége…

A hit, de még a hitnek elvesztése is, mindkettő a hallásból ered. Annak függvényében, hogy mit, vagy kire hallgatunk, úgy formálódik hitünk. A Szentírás ezt úgy tárja elénk, hogy a hit hallásból származik / a hit hallásból ered / a hit hallásból fakad, és a hallás pedig Isten igéjéből. Ebben az esetben a hallás, a meghallásra céloz, azaz a megértésre. Arra a megértésekre, kibontakozásokra, melyeket Isten igehirdetését hallgatva hallunk meg / értünk meg.  Mint ahogyan a táplálék az étkezésből, ahogyan a táplálék az étkezés által érhető el, ugyanúgy a hit a (meg)hallásból, az értelem szerzéséből érhető el. Így növekedhetünk hitből hitbe. Egy kezdetleges hitnek a szintjéről, egyre magosabb és magosabb szintekre.  (Róma 1:15-17)

Ha testileg vagyunk éhesek, akkor ott a kamara és a hűtőszekrény (példáúl a Paradicsomleves -nem a kedvencem, de szeretem ha nem túl édes), ha pedig lelkileg vagyunk éhösök, akkor itt az igazság, az élő és ható ige…ige magyarázat, elmélkedés, ami bennső nyomást fúj a gumiba, táplálja szellemünket, hogy szembetudjunk nézni a mindennapokkal, és a hétköznapokat az igazság tükrében éljük meg. A bennsőnk személyazonosságának tekintélyében, és ne a hazug, hanem az igaz valóságot szemlélhessük.

Érdekes, hogy ugyanazon hazugság ellen, az ismételt hazugság ellen nincs kifogásunk, nem gondolunk bele, hogy a kisértő hazugságai nem változtak több ezer éve, és mégis hatást bírnak ránk. Ugyanez a helyzet az igazsággal is: ismételten kell fogyasztani. Akár ugyanazt a részt is 100-szor 100 hét alatt. A paradicsomlevest is többször fogyasztjuk, nem mondjuk azt, hogy ebben az életben már ettem egyszer paradicsomlevest és az elég volt. Ugyanaz az ige/igazság is képes mindig ismételten táplálni, és megóvni a hazugsággal szemben, sőt újabb és újabb jelentést, értelmet fedezhetünk fel. Meghallhatjuk ma azt, amit a tegnap, ugyanabból a részből nem hallottunk meg. Az az étel, amit 10 évvel ezelőtt fogyasztottunk a részünkké vállt… ma a sejtjeink abból tevődnek össze! Az ige is így működik. Az az ige, amit meghallottunk (megértettünk) 10 éve, az most a velőnk egy részét képezi. Ezért fontos a folyamatos és ismételt hallgatás, olvasás, tanulás.

Mindemellett az ősi gyökereinkhez való visszatérést, azokból való táplálkozást, igaz élményeket és élethű tapasztalatokat nem lehet elhanyagólni! Népmeséink, az érdemes irodalmak, esetleg tanúljuk meg az ékírást (rovást), daloljunk népdalokat és napjaink minőségi zenéit. Nagyon sok olyan zenét és más művészeti anyagot találok, melyek ugyanazt az igazságot hirdetik, szebbnél szebb formában és megfogalmazásokban!

Bórból és pálinkából csak egy kupicával igyunk, amikor gyomrunk egészsége azt megköveteli,  sőrből -de annak is a házi, vagy csak a jobbik fajtájából- ritkább alkalmanként egy baráti beszélgetés során 497 mililitret. Lehet. A dohánnyal is hasonlóképpen. Szertartás szerüen egy pipafüst, vagy minőségi dohányból egy sodort cigi, miért ne?! Ha az egészséget nézzük, akkor az csak az immunrendszert erősíti, de ha hitből / hittel szívjuk, akkor még jót is tesz, hasznunkra válik. Ez szentírás, csak most direkt nem idézem, hogy keressétek ki magatok.

Említettem az érdektelenséget is, mint a bennső nyomástalanság egyik okát. Nagyon nagy baj! És túlságosan népszerü. Minél több felelősséget kéne vállalni, még ha nehéz is, ha fáj akkor is, mert abban van cél, s érdemleges értelme az életnek. A munka rengeteg. Az aratni való temérdek. Felvenni a kesztyűt ma különösen nehéz. Minden le van butítva egy olyan minőségre, arra a nívóra, amelyik szinten nem nyújthat valós menedéket vagy segítséget… Minden! Még a fő egyházak is helyettesíteni, és nem követni akarják Krisztust.  Aki tud egy kicsi matekot és ismeri a római számokat az érti. De nekünk ez megfelel, hogy 20 év vallásosság után, még nincs hegyeket mozgató hitünk, szilárd tartásunk, az örömhírt nem érthettük meg mélységeiben és szerteágazó terebéjében… valóságos, igazi életerőt adóan. Bizonyosan. Meggyőződve. Biztosan. Alkalmazhatóan. Nem csak tudva, hanem híve (vagy hogy mongyák). Nem beszélve arról, hogy az erő és a mindenség által, a teremtett világ által visszaigazolt formája, a jelek és csodák teljesen hiányoznak. Az újszövetségi írást nem ismerjük, történelmünket meg még annyira sem… csak hallottunk egy-két részletet Szent Pál Apostól Korintusiakhoz írt leveléből és a Szentleckét, ami egyik fülönkön (ha)bé másikon ki(se), de átfogóan, a könyvnek a végét, az összefoglalót, a következtetést, a végszót nem ismerjük… esetleg csak annyit „mondani”, hogy „Jézus feltámadt!”.  Tapasztalt, bizonyosságból eredő, és meggyőző vetülete már ritkábban akad, de ez fog változni!  Tisztán látom a jövőt, hiszen az jön felénk… És sötét, de van egy naaagy nagy fény benne, szóval nem mindenkinek. 🟠

Áldás, békesség Istentől.

Legyen Krisztus Jézus Urunk dicsőségére, hogy elolvastad idáig… mármint dicsértessék ő, mert nélküle nem ment volna ;) Ügyes vagy, de a weboldalam-on a sütis dolog meg van hekkelve, ezért most nem jár a cookie.

U.I.: Az eredeti első bekezdés más lett volna, de ha úgy hagyom, akkor teljesen félre érthetően indúl a dolog egyesek hallásában (ezért megcsonkítottam): „Az emberek többnyire csak érzéki, testi, anyagi, érzelmi, vagy akár túl-lelkizett, hyper szellemi, nameg a nyűéjdzs spirituális tevékenységekben fürdenek tudatlanul is, és ezzel tartják fenn, vagy legalábbis próbálják fenntartani a bennső békét, a lelki egyensúlyt is… a mentális stabilitást ahogy a szakirodalom említi.  Holott ezekkel sosem lehetett azt még elérni sem, nemhogy megtartani; esetleg egy ábrándos déli bábot… metafizikai jelenségeket.”

Akik csak „meditálnak”, szobrokhoz, s nagy Buta épületekhez imádkoznak, melyeknek nincs fülük a hallásra, sem szemük a látásra, és nem az élő Istennel vannak közösségben (meditálni=a közön/a közösben lenni, elmélkedni, stb… nem magyar szó, és főképp nem egy szitok szó. Számomra nincs olyan szó, melynek ne létezne jó értelmezése is, vagy legalább a helyes), azoknak mindig ismételni kell valami tehnikát, de sosem lesz egy élő víz forrása bennsőjükben, ami egy adott rituálé sorozat nélkül is segít, amikor szükség van rá. Persze annak is kell ismételni és folyamatosan táplálkozni, ápolni a közösséget akiben ez ott van, nem ez a különbség feltétlenűl, hanem a teljes kielégülés, a megtelés tapasztalata. A Szentlélekkel való betöltekezés. Az a bizonyos meggyőződés, hogy Isten=szabadság.

Egyik tanító akit néha napján szoktam hallgatni mesélte, hogy egyszer a Szentlélek vezetésében letért az útról, és egy településre érkezett, ahol szembetalálkozott egy középkorú nővel, aki megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása. Erre ő válaszolta, hogy „miniszter vagyok” (angolul így mondják, hogy szolgáló). A nő megkérdezte, hogy „milyen miniszter, kinek a minisztere vagy te?” Az Úr Jézus Krisztusé – felelte. Mire nagy örömmel felkiált: „Te vagy az én emberem!”. A miniszter úr (Isten szolgája) megkérdezte, hogy ezt mire fel mondja? A nő elmesélte, hogy ő egy Budhista szerzetes és azelőtt való este mikor a szokásos szertartásait végezte, megelegelte, és őszintén megszólította Istent, ezekkel a szavakkal: „Tudom, hogy ennél több vagy, hiszem, hogy ennél többről kell szólnia az életnek. Mutasd meg magad. Ki vagy?” Erre egy kis fény gömb jelent meg előtte amiből megszólalt egy hallható hang, ami ezt mondta neki: „Holnap küldök egy embert aki elmondja neked, ki vagyok én.” – „Ezért vagy te az én emberem!”. Erre a tanító megértette, hogy miért kellett letérjen az útjáról és megosztotta vele az örömhírt, együtt elmondták a megtérő imát és ott helyben a Szentlélek keresztséget is megkapta az illető, apostoli kézrátétel által. Tapasztalatom szerint minden ágban, mely a törzsből ágazódik, ott megtalálható ugyanaz a Lélek más-más megnyílvánulásban, más szavakkal közelítve meg ugyanazt a szellemi valóságot. Mindenik nemzetnek, nyelvnek, irányzatnak, vallásnak, főleg a misztikával, a bennső úttal foglalkozóknak megvannak a lehetőségei ugyanoda kapcsolódni, de amelyik irány vagy az az egyén aki Jézus történelmi személyét nem tekinti, nem fogadja el az egyetlen és igaz útnak az élethez, a Mennyei Atyához való visszakapcsolási kegyelmi pontnak, amelyik egyedül és kizárólag képes AZ ISTEN-hez kapcsolni, az tévedés. Haszontalan fölösleg. Idő és energia pazarlás. Pont úgy mint a Lélek nélküli vallásos, üres „Jézus-olás”.  (Zsolt 115:4-8; Apcsel 17:20-34)

— — — –

A jövőben videó formában is megjelennek hasonló elmélkedések. Ha szeretnél értesítést kapni róluk, feliratkozhatsz YouTube-on erre.

www.youtube.com/CsabaLázár